Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza Cigánykerék musical az egri GárdonyiGéza Színházban
Ez a Cigánykerék rossz darab! Nem ajánlom senkinek.
Nem azért rossz, mert hiteltelenek a szerepek és a szereplők.
Nem azért rossz, mert alig hihető, életszerűtlen a történet. Azért rossz, mert Szakcsi Lakatos Béla zenéje felismerhetetlenül jellegtelen és dallamhiányosan vacak.
Egyszóval ebből a produkcióból az hiányzik ami a zenés darabokat sikerre viszi: maga a dallamos zene. Márpedig jó, könnyen megjegyezhető dallam nélkül nincs mjűzikel, se operett. Ez utóbbi egykoron akkor volt csak sikeres, ha a bemutató másnapján dallamait már fütyülték az utcán a korabeli inasok, cselédek, kocsisok. Hát, kíváncsi volnék, hogy a Cigánykerék csupán csak egyetlen dallamát vajon ki tudná elfütyülni a nézők közül?
Szakcsi Lakatos Béla - úgy látszik - nem akart cigány dallamvilágot idézni, a dzsessz, amit pedig elismerten művel, mint zenei irányzat, ilyen színpadi műfajba nem való, másra meg egyszerűen nem volt képes.
Miért? Talán azért mert ez a botcsinálta zeneszerző a lelke mélyén rég elutasította azt a cigányzenét, amit itthon és külföldön oly régóta szeretünk és soha el nem felejtünk. Félreértés elkerülése végett, én Bihari, Csermák, Lavotta, Csenki Imre és társaira, Jákó Verára, Bangó Margitra gondolok, no meg a Monti csárdásra, Repülj fecskémre és még sorolhatnám.
Ma már a cigányság zöme – na nem éppen néhány ,,széplelkű” szociográfus szerint – kialakította és konzerválta az ún. társadalmon-kívüliség szubkultúráját. E kultúra zenei megnyilvánulása már régóta egy nagyon alpári, nagyon agresszív, afro-amerikai rapp-re hajazó, primitíven dallamtalan, ámde szinte kizárólag a cigányság körében elterjedt, ún. roncskultúra-szerű megnyilvánulás. Ezért talán azt megértem, hogy miért ilyen lett a Cigánykerék zenéje, amilyen. Színpadképtelen.
A fenti állításaim bővebb kifejtését talán kezdjük a hiteltelen és hamisan megformált szerepekkel, karakterekkel. A szereplők többsége nem beszélt és nem viselkedett cigányul úgy, ahogy manapság például Budapesten a VIII. kerületben teszik. Sőt, a rendező meg se próbált valami eredeti szerepidentitást megvalósíttatni a cigány szerepbe kényszerített színészeivel. Az elképzelés és próbálkozás, hogy ha cigányokról van szó, akkor Szegvári Menyhért rendező csak a ,,nyóckerben” gondolkodott, világosan mutatja és bizonyítja a rendezői szűklátókörűség, fantáziátlanság – röviden alkalmatlanság – tipikus példáját.
A szeplőkről: Szeretem Nádasy Erikát a színpadon látni és tehetséges, sokoldalú művésznek tartom, de hogy semmi cigányosat nem találtam benne, az valahogy jellemző a darab történetének erőltetetten hamisságára. Ugyanez ismételhető a Hüse Csaba által megformálni próbált naiv festőre, no meg a Kanta bokszolót alakító Ötvös Andrásra. A többi, züllött, köznapi cigányt alakító színészre sajnos egységesen jellemző volt az olcsó, hamis hiedelmekből építkező, szegényes és hiteltelen karakterformálás. Ennek ellenkezője látszott – érdekes módon - azokon a szereplőkön, akik nem cigányt játszottak ,,csak” karaktert. Pl.: Fekete Görgyi؎Saárossy Kinga proliduó, Kelemen Csaba, a rasszistának látszó apa, nem utolsó sorban pedig Szabó Emília, ez a nagyon bájos és tehetséges üdvöskéje az egri színpadnak.
Nem mellékesen itt jegyzem meg, hogy míg az USA-ban az afro-amerikai öklözők manapság túlreprezentáltak, addig ez itt K-Európában egyáltalán nem tipikus. Így tehát a Cigánykerék szüzséje is csupán egy gyenge képzelgés és utánérzése valami közepes amerikai tv-filmnek. Szintén nem mellékesen rögzítsük: a k-európai cigányság és az afro-amerikaiak sorsa között szinte semmilyen azonosság nincs és soha nem is volt.
A Cigánykerék zenéje az, ami a története? Hamis helyzetábrázolásra ráerőltetett stílustalanság.
Kár érte, mert egy jó, őszinte és mai cigánytörténet nagyon a színpadra kívánkozik.
Kár, hogy ilyet nem talált meg az egri színház vezetése. Tessék tovább keresni!
Radó István
